Húsbavágó kérdés I.

Ha félünk lemenni az edzőterembe...

   Nagyon súlyos elhízásnál a legjobb az első áttörést egy fogyókúrás klub keretében, orvosi felügyelet mellett és hasonló sorsúak társaságában véghezvinni. Másokkal együtt edzeni jobb! Sorstársakkal edzeni ennél is jobb. Az edző, akinek sikerült lefogynia, szintén húzóerő! A kövér embernek az a hely a jó, ahol mások is olyanok, vagy olyanok voltak, mint ő! Olyan életveszélyes, életet rövidítő kockázatai vannak az elhízásnak, hogy ilyen esetben lehetőleg minden mást alá kell rendelni a súlycsökkentésnek! Ha nem is visz el valakit az infarktus vagy a cukorbetegség szövődményei, senki sem kívánja magának, hogy nem is olyan idős korára magatehetetlen legyen.

Ha már túl régóta sanyargatjuk magunkat… 

  Találjunk rá új módszerekre! Az új stimuláció egészen más, mint a régi, amelyhez már testünk-lelkünk hozzászokott. Például az első néhány spinning-óra valóban „égés” a zsírsejteknek, ám az ezredikre már rá se hederítenek. Pulzusunk alig-alig emelkedik, és az elégetett kalóriák száma is szinte edzésről-edzésre csökken. Legrosszabb, ha már a lelkünknek sem jelent különösebb élményt a rutinszerű edzés. Ilyenkor váltani kell: ha eddig nem súlyzóztunk, itt az ideje, kérjünk egy igazán testre szabott edzéstervet személyi edzőnktől! Ez jó ideig biztosan új ingert jelent majd, izmaink gyors fejlődésnek indulnak, felpörgetik anyagcserénket; idegrendszerünket pedig leköti a gyakorlatsorok tanulása. 2-3 hónap után viszont mindenképpen változtatni kell az eredeti edzésterven is.

Tehát ha fogyni akarunk, újítanunk kell…

  De hol is találunk újdonságforrásokat? Egyrészt a tudományban. Érdemes tallózni az interneten edzéssel, fogyással kapcsolatos szakcikkek vagy ismeretterjesztő írások között, és testünk szakértőjévé válni. Legyünk up to date-ek a testformálás tudományában! Vagy legalább keressünk olyan edzőt, akiről úgy ítéljük, hogy naprakész a tájékozottsága.
Megfelelően szűrjük az információkat. Vegyük észre például, ha elsősorban egy termék reklámozása a céljuk. Az ilyen írások is lehetnek igazak, de fennáll a veszélye annak, hogy eltúlozzák az adott árucikk előnyeit, és elhallgatják hátrányait. Például ha azt olvassuk, hogy a króm előnyös, nézzünk utána több szakcikkben is! Ezeket se tekintsük azonban szentírásoknak, hiszen egyre többször derül ki, hogy a kutatók sem feltétlenül semlegesek. Nekik is érdekük eladni valamit: mégpedig saját kutatásukat, amely akkor számíthat nagyobb sikerre, ha eredménye látványos. Tehát tájékozódjunk, mérlegeljünk, és ha lehet, konzultáljunk szakemberrel, de mindenek előtt hagyatkozzunk saját tapasztalatainkra! 
  Utóbbival kapcsolatos a másik információforrás: saját szervezetünk, amelynek üzeneteit elsősorban agyunk jobb féltekéje (ezen belül a fali lebeny) fogja fel. A jobb félteke nyelve nem a szó, hanem a kép és a szimbólum, az érzelmek és a testi tünetek. A jógik például képesek testük jelzéseinek igen pontos észlelésére. A modern ember sokszor eltávolodik tudatilag saját szervezetétől és a belső információktól. A túlsúlyosakra egyébként is jellemző, hogy másoknál kevésbé észlelik a belső jelzéseket, így nem akkor esznek, ha éhesek, hanem főként külső ingerek irányítják őket. Ez megnehezíti a diéta betartását, mivel könnyen elcsábulnak. Hajlamosak minden elérhetőt megenni. Nemcsak testük van raktározási üzemmódra állítva az eleve lassabb anyagcsere által, hanem lelkük is azt súgja: „egyél meg mindent, amit csak találsz, ki tudja mikor ehetsz legközelebb.” Mintha az emberiség többszázezer éves éhezési történetét hordoznák génjeikben…
  Egy másik belső jelzés is hiányosan működik túlsúlyosaknál: a jóllakottságé. Agyuk ugyanis elveszti a telítettséget jelző hormon, a leptin iránti érzékenységét. A gének parancsa mellett ez is egy újabb ok a többszöri repetázásra.
Az edző szerepe lehet, hogy pótolja azt, ami sok fogyókúrázóból hiányzik; hogy ráirányítsa a kliens figyelmét saját teste jelzéseire. Edzés közben sokan, főként a kezdők, arra koncentrálnak, hogy néz ki gyakorlatuk a tükörben vagy mások szemében, és nem „érzik” izmaik feszülését a súlyok felemelésekor, vagy megnyúlását streching alatt. Ám egy-két hét alatt szinte mindenkit rá lehet hangolni egy testtudatosabb edzésre; ezt aztán csak át kell vinni a zsigerekre, hogy szervezetünk mondja meg: mikor kell leállni az evéssel.

Jakabffy Zsófia