Mikulás

A Mikulás ünnep eredete:

   Mikulás, vagyis Szent Miklós püspök volt, a keleti egyház máig is legtiszteltebb szentje. A legenda szerint a szomszédságában lakó férfinak volt 3 lánya, akiket férjhez akart adni, de nagy szegénységben éltek, így nem volt hozomány a leányok számára. Szent Miklós az éj leple alatt a lányok ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megmentse becsületüket, és tisztességesen férjhez tudjanak menni. Mikor a harmadik lány ablakától osont el az éjszaka közepén, meghallották a mocorgást, kinéztek, de már csak egy piros ruhás alakot láttak sietősen távozni a hóesésben. Innen ered a szokás, hogy csizmát, zoknit teszünk az ablakba vagy a kandalló fölé ajándék reményében. A magyar parasztság körében a Mikulás – járás alakult ki, amikor is álarcos Mikulások és Krampuszok ijesztgették este az utcán az embereket. Egyébként ez a szokás, valószínű, hogy Ausztriából került Magyarországra. Mára már mindenki tisztában van vele, hogy december 6-án a Mikulás Lappföldről érkezik rénszarvas szánon. Ez 1925-ben terjedt el egy újságcikk miatt, melyben megírták, hogy az Északi sarkon nincs fű a rénszarvasoknak, hogy legeljenek, és ezért kicsit lentebb, Finnországban laknak.

Más országok szokásai:

  A finn Mikulás (Joulupukki) Helsinkiben már december elejétől kezdve rénszarvasokkal járja az utcákat. A szánhúzók gyönyörűen fel vannak díszítve, piros kantárral, és a szelídebb példányoknak még a hátára is felülhetnek a gyerekek. A finnek szerint csak a Korvatonturi-ban (egy kis faluban) élő Mikulás az igazi.

  A norvégoknál nagyon hasonlóak a szokások, mint nálunk magyaroknál. A különbség, hogy a Nisse, vagyis a norvég Mikulás nem éjszaka érkezik a kéményen keresztül, ezért mindig tiszta a ruhája. Krampuszok helyett pedig manócskái vannak, akik közül az istállóban lakó Fjosnisse például a farm állataira vigyáz.

  Szent Miklós (Christmas Father) ünnepe Amerikában a 19. században keveredett össze karácsony ünnepével. Az amerikai gyerekek nem csak a Mikulást kedvelik nagyon, de szánhúzó rénszarvasait is. Egy amerikai dal szerint Rudolfot, a rénszarvast testvérei kicsúfolták piros orra miatt, a Mikulás azonban őt választotta maga mellé, és azóta együtt járják a világot, hogy a gyerekeknek ajándékot vigyenek. Egyéb eltérések is találhatóak az amerikai és magyar Mikulás kultusz között: míg nálunk a tsiztára suvickolt csizmákat helyezik ki a gyerekek ablakaikba, addig angolszász kortársaik a kandallópárkányra akasztott zoknijaikba várják ajándékaikat, s hogy a télapó ne távozzon üres hassal egy kis sütit és tejet is készítenek neki a zoknik mellé (hálájuk jeléül).

  Általában a Mikulás mellől nem hiányozhatnak a Krampuszok azaz a segédek, akikre azért van szükség, mert ők hozzák a büntetést (a virgácsot) a rossz gyerekeknek. Általában ördög-formájúak, vörös vagy fekete színűek, fejükön szarvakat viselnek és az esetek nagy többségében hosszú, bojtos farkuk van. Magyarországon a Télapó érkezhet Krampusszal, vagy anélkül is, mivel a hiedelmek alapján egész évben feljegyzést készít a gyerekekről, ezért pontosan tudja: kinek jár ajándék, kinek pedig virgács. Bár a gyerekek jobban örülnek a Télapó láttán, a virgácsot osztó Krampuszt inkább tartják mókásnak, mint ijesztő ördögnek.

  A rossz gyerekek tehát virgácsot kapnak, de mit is szokás tenni a jó gyerekek csomagjába? A dió, mogyoró, narancs, cukorka, csoki egyaránt megfelelő ajándéknak bizonyul, de ha meglepjük porontyunkat valamelyik Mikulásfilmmel is (Télapu1-2, Tapló Télapó vagy a legújabb magyar alkotás, Az igazi Mikulás…stb.), akkor eszegetés közben jókat is nevethetünk.