Kérdések és válaszok az emlő plasztikája kapcsán

  A beavatkozások célja: általában esztétikai indíttatású.  Ezen csoporton belül pedig leggyakoribb az emlők nagyobbítása implantátumok (protézisek) segítségével. Gyakoriságban ezt követik a szintén esztétikai célú műtétek a mellek formálásának érdekében: túlfejlődött emlők kisebbítése, megereszkedett mellek emelése (például szülést, szoptatást követően) fejlődési rendellenességek, asszimetriák műtéti úton történő korrigálása. A másik nagy csoportja a beavatkozásoknak (melyek a sebészek számára talán a legnagyobb kihívást jelentik) a rekonstruktív célú műtétek sora, melyek például daganat vagy sérülés miatt eltávolított, vagy csonkított mellek alaki helyreállítását jelentik.

Kezdjük vizsgálódásunkat a ma már leggyakrabban végzett műtéttel: az emlők nagyobbításával (szinonimák: implantáció, augmentáció)

Hová helyezzük a protesist?

Az emlőállomány alá. Ezen belül pedig alapvetően kétféle behelyezési mód az elterjedt: 1. Izom alatti (submuscularis) és 2. az emlőállomány (-mirigy) alatti (subglandularis) beültetés.
A mell formáját adó szövetek a mély felé haladva a következők:
* bőr,
*bőralatti és állománykörüli zsírszövet,
*mirigyállomány és a kivezető csövei,
*kis és nagy mellizom,
*mellkasfal.

1. Izom alatti beültetés (submuscularis)
Az izom alatti beültetésnél az implanátum mélyen, a mellizom alatt (vagy részben alatt) helyezkedik el.
Előnyei:    * Védettebb helyen van.
              * Kevésbé lehet kitapintani.
              * Jó behelyezés estén kevésbé mozdul el.
              * Az implantátum körüli tokosodási zavar ritkábban fordul elő.
Hátránya: * hogy a korai műtét utáni (postoperativ) időszakban a fájdalom      
                 erősebb.

2. Állomány (mirigy) alatti beültetés (subglandularis)
Az állomány alatti beültetésnél az implantátum a mellizmok fölé, a mirigyállomány alá kerül.
Előnyei:    * A posztoperativ időszak könnyebb.
               * Kisebb a fájdalom.
Hátrányai: * A protesis időnként jobban tapintható.
               * Tokosodási zavar elkerülése végett érdemes betenni egy drágább típusú
                  (érdesített felszínű) protesist.

Mik a műtéti behatolások, metszések helyei?
Három mód elterjedt:

1. Emlő alatti behatolás, az áthajlási redőben ejtett metszés
   Előnyei:    * A sebész számára a legjobb műtét alatti láthatóságot adja.
                  * A legbiztonságosabb.
   Hátránya:  * Ennek a beavatkozásnak a nyoma látható a legjobban.
2. Hónalj alóli behatolás
   Előnye:     * A metszés leengedett karoknál kevésbé látható.
   Hátrányai: * A protesis üregének kialakítása bonyolultabb.
                  * A megfelelő biztonsághoz speciális eszközök (endoscop) szükséges.
                  * Az impalntátum elmozdulás megakadályozásának céljából tovább kell speciális
                    melltartót hordani.
3. Emlőbimbó udvar körüli behatolás
   Előnye:     * A metszés (ha nincs hegesedési zavar) alig látható.
   Hátránya:  * Mivel a mirigyállományhoz, és a bimbóhoz közel járunk későbbi szoptatási zavar 
                   felléphet.

Mit ültetünk be?

Szilikonból készült implantátumokat (a tok minden esetben szilikon!). A protéziseket töltetük, alakjuk-formájuk vagy felszínmimtázatuk alapján csoportosíthatjuk.

Töltetük szerint: 1. szilikon géllel töltött implantátum,
                          2. Sóoldattal töltött,
                          3. A kettő kombinációja (vagyis egy állandó                               nagyságú szilikon rész és egy  sóoldattal
                              tölthető rész)

Alakjuk szerint: 1. Kerek (különböző magasságúak)
                        2. Csepp formájú (anatómiai vagy kontúr profilú)

Felszínük szerint: 1. Sima felszínű
                           2. Érdesített felszínű (texturált) 

  Az, hogy végül mekkora és milyen típusú implantátum kerül behelyezésre, függ a páciens kívánságától, a mellkasa alakjától, átmérőjétől (egy vékony mellkasú nőnek nem lehet bármely nagyságú protesist behelyezni), a meglévő emlőállomány nagyságától, esetleg megereszkedettségétől. Ezen dolgok tisztázását szolgálja a műtét előtti konzultáció, mely során a plasztikai sebész köteles elmondani a a műtét menetét, az esetleges szövődménylehetőségeket, a műtét utáni teendőket, a várható eredményt, a kontrollokat és a gondozást.

Veszélyes-e a szilikon?

  Több nagy tapasztalattal rendelkező szakértői bizottság vizsgálta már az emlőimplantátummal rendelkező nőknél előforduló betegségek előfordulási gyakoriságát, és megállapították, hogy nem magasabb ezeknél a nőknél a kockázata a daganatok, kötőszöveti betegségek kialakulásának. Nem mutatható ki káros hatás a szoptató, implantátummal élő anya gyermekében sem. A szilikont egyébként a gyógyászatban máshol is használják (szívritmusszabályzók, mű szemlencsék...stb), s mindezek mellett még a kozmetikában is elterjedt.
  A gyárak saját laboratóriumaikban állandóan vizsgálják, ellenőrzik termékeiket. Vizsgálják a terhelhetőséget, a szakítószilárdságot, a nyújthatóságot, s az eredmények legtöbbször publikus adatok, így bárki megtekintheti a vizsgálati eredményeket.

Mikor nem szabad emlőimplantátumot beültetni?

• Ha a szervezetben gyulladásos, fertőzéses betegség zajlik.
• Rosszindulatú (daganatos) betegség zajlik.
• Szív és érrendszeri betegségek esetén, melyek az altatást veszélyessé teszik.
• Autoimmun betegségek fennállásakor.
• Terhesség vagy a szoptatási időszak alatt.
• Menses alatt.

Milyen későbbi következményei vannak az implantációnak?

  Az implantáció kihat a teljes további életre is, ugyanis a protesis nem egy egész életre szól, bizonyos időközönként cserélni kell. Megoldható az implantátumok eltávolítása is, azonban eltekintve néhány szerencsés esettől (amikor az implantátum nem volt túl nagy), a mell eredeti alakját valószínűleg nem nyeri vissza az eltávolítás után, s ilyenkor korrekciós műtét elvégzése ajánlott.

  A szervezet az implantatummal (mint idegen anyaggal) szemben normál védekező reakcióval válaszol, vagyis elhatárolja azt egy hártyás tokkal (capsulaval). Az implantátumot akkor kell cserélni, ha ez a tok zsugorodik, és ezáltal az emlő alakja deformálódik, egyenetlen lesz. Hogy ez mikor következik be (10-15-20 év múlva) előre nem lehet megjósolni. Mivel a műtét során az állomány alá történik a behelyezés, a szoptatást ez csak kis mértékben befolyásolja, de a szoptatás utáni megereszkedést nem akadályozza meg.

  A későbbiekben szükségessé váló emlőt vizsgáló eljárásokat az implantáció alapvetően nem zavarja. Az MR, ultrahang vizsgálat éppúgy elvégezhető, a mammographias (rtg.) vizsgálatnál esetleg  több felvételre lehet szükség.

dr Dohányos György
plasztikai sebész